A főváros mai területén egykor számtalan kis Árpád-kori, vagy még régebbi falu helyezkedett el. Ezek templomai, kastélyai, kősáncai a kora középkori építészet gyönyörű darabjai voltak. Nagy többségüket elpusztították a háborús időszakok, vagy felfalta a város terjeszkedése, néhányuk azonban átvészelte a viharos századokat, és csak arra vár, hogy újra felfedezzék.
Budapest szélén, Pesthidegkúton található egy ilyen. Az Árpád-kor vége felé, a XIII. század óta szinte változatlan formában hirdeti a hely szentségét. Egykoron Gercse falu plébániatemploma volt, híres búcsújáró hely. Sokáig itt őrizték a híres Máriaremetei kegyképet is.
Gercse, mint település, első írásos említése 1212-ből való. A török időket követően a település sohasem épült újjá, ennek ellenére a mai Budapest területén fekvő hajdani középkori falvak templomai közül az egyik legjobb állapotban fennmaradt a gercsei, amelyet először még 1956-ban újítottak fel; egy 1985-ös régészeti feltárás eredményei azt valószínűsítik, hogy ez a templom egykor védőfallal is körül volt véve.
A falu helyén ma a természet által nagyrészt visszahódított bokros-fás-mezős területek, illetve részben gondozott, vagy művelt földek váltják egymást; az egykori házak helyére a Vihar-hegy, a Virágos-nyereg és a Csúcs-hegy lábainál lévő mezőgazdasági területeken, szántás vagy vetés idején felfedezhető 10-20 m2-es, sötétebb foltok engednek következtetni. A levéltárakban megőrződött periratok és adásvételi okmányok segítségével az egyes házak akár térképszerűen is felrajzolhatóak lennének.
Gercse templomának helyén vélhetőleg már a római időkben állt valamilyen épület, hiszen a Nagy Emese régész által 1956-ban elvégzett feltárások idején több római eredetű kő került elő a templomhajó alól, illetve a templomot egykor körbevevő védőfalba beépítve is találtak ilyeneket. A templom eredetileg román stílusban épült, falai a 12. századból származnak; patkó alakban kiépített szentélye ritkaságnak számít Magyarországon, csak a Felvidéken találni elvétve hasonló megoldásokat.
Az elmúlt évszázadokban többször is lerombolt, összedőlt templomot – hála az áldott emlékű Bognár Lajos atya és a hozzá hasonló jó magyarok állhatatos küzdelmének – 1997. augusztus 15-én, Nagyboldogasszony napján áldotta meg Dékány Vilmos Esztergom-budapesti segédpüspök, aki a templom hosszú Csipkerózsika-álma után egyben az első szentmisét is celebrálta az ősi falak között. A középkori eredetű templomban újra imádkoznak, keresztelnek és esketnek.
A környéken szép sétát tehetünk. Hűvösvölgyből a 64-es busszal néhány megálló, majd egy tíz perces séta a Vöröskővár utcán, mely egész a templomig vezet. Autóval akár a templomnál is parkolhatunk, de az odavezető út nem túl jó minőségű, talán jobb a járművet a Vöröskővár utca, a Gazda utca, vagy a Patakhegyi utca végén hagyni.
(Szöveg: Wikipédia, Pesthidegkúti Plébánia, Sóskuti Zoltán, illetve saját. Fotók: saját.)
