Lassan harminc éve (még leírni is sok) szervezek vízitúrákat, biciklitúrákat, gyalogtúrákat, sítáborokat, azaz a kilencvenes évek eleje óta a „lassú turizmus” területén működöm. Csak éppen akkoriban még nem tudtuk, hogy ezt így hívják. Azaz inkább nem volt neve.
Manapság, a lassan-lassan talán már poszt-Covid világban (amikor ezt írom, még javában tart a járvány, de az oltási terv is előrehaladott, úgyhogy van remény), vagy legalábbis, amikor – március vége lévén – már mindenki a nyitásra készül és a korlátozások feloldására vár, egyre többet hallani szakmai és közönségfórumokon is a „slow tourism” kifejezést.
Valaki megint kitalálta a spanyolviaszt? Természetesen a lassú turizmus mindig is jelen volt az életünkben, azonban kétségtelen tény, hogy az utóbbi években (vagy inkább évtizedekben) egyre többen rohantak végig egy-egy város vagy ország látványosságain, kipipálták a listán, készítettek egy szelfit a közösségi médiának, és rohantak tovább a következőhöz.
Szakmai körökben egyre nagyobb aggodalommal figyelnek egy másik jelenséget is, amely az „overtourism” nevet kapta: ha egy-egy érdekes, szép hely felkapottá válik a közösségi média miatt, akkor az utazók lerohanják és sokszor el is pusztítják vagy legalábbis komoly károkat okoznak benne. Például a Csillagok háborúja – Az utolsó Jedi megjelenése előtt a kutyát sem érdekelte a Skellig Michael nevű aprócska sziget Nyugat-Írország partjainál, amikor azonban kiderült, hogy Luke Skywalker titkos menedékét itt filmezték, rajongók ezrei kezdtek odautazni, és a helyi hatóságoknak szigorú korlátozásokat kellett hozniuk, hogy megmentsék a sziget egyedülálló élővilágát.
Vannak olyan vélemények, amelyek szerint ez a világjárvány kellett ahhoz, hogy a Földünk „fellélegezhessen”, hogy a turisztikai célpontok egy kis pihenőhöz jussanak, és hogy végeredményben ez jó dolog. Nyilván nem azoknak a szolgáltatóknak, akik a turisták költéseiből élnek…
Mindenesetre jelenleg nagyjából egyetértés van abban, hogy mindenkinek az a legjobb, ha egyelőre nem tervezünk külföldi utakat, vagy legalábbis nem a népszerű, zsúfolt turisztikai célpontokra. Nem muszáj egzotikus helyeken nyaralnunk, itt az ideje, hogy felfedezzük, mennyi szépség van a közvetlen környezetünkben.
És itt az ideje annak is, hogy lassabban, szelídebben utazzunk. A több hónapos kényszerű bezártság után mindenki a szabadba vágyik. Fedezzük fel az eldugott szépségeket, a hátsó utakat!
